Perfect Sky 5. - Welcome home

„Pár nap múlva Martha úgy döntött, hogy nem érdekli a makacsságom és kivisz sétálni. Beültetett a tolószékbe és kivitt a parkba újra. A parkba sétálva mesélt mindenről, ami megnyugtatott, viszont ahogy befordultunk a sétányra a szívem összeugrott mikor megláttam, ki van ott…”

* * *

Ahogy az illető meglátott engem lesokkolt a felismeréstől, majd perc után egy szőke lány borult a nyakamba zokogva… Jersey. Nem akartam, hogy így lásson. Nem bírtam megmozdulni így megölelni se tudtam, még elmosolyodni se tudtam…

- Texas… mi történt veled? – kérdezte sírva. Láttam a szemébe mennyire, fáj neki, hogy így lát engem.

- Miután öngyilkos akart lenni, a bátyja bezáratta ide… - meséli Martha Jersnek.

- Andy? Hogy tehette ezt?! Azt mondta, hogy elutaztál… Istenem Texas… hat hónapja hittem azt, hogy elfelejtettél, és erre kiderül, hogy… Istenem – ölel meg újra sírva. – Mindenki kiakadt, hogy csak úgy itt hagytál minket… Leo majd nem öngyilkos lett…

Mi? Az én Leóm öngyilkos? Istenem Leo… Mi jöhet még…?

- Sajnos csak látogatóba vagyok… elköltöztünk Washingtonba… Ma megyek vissza – mondja halkan. Ez nem igaz… Nem lehet, hogy a másik legjobb barátnőmet is elvesztettem.

Hirtelen megcsörren Jers, majd letörölve a könnyeit gyorsan megnyugtatva magát veszi fel. Mennie kell…

- Sajnálom de, mennem kell. Szeretlek Tex és ezt még, megbánja a bátyád. Amúgy – kezdd el kutatni a táskájába, majd átad egy borítékot. – Hat hónapja nálam van… a srácokkal készítettük még neked, mikor még kórházba voltál de nem tudtuk átadni…

Remegő kezekkel elveszem a borítékot.

- Köszönöm, hogy gondját viseli Texasnak – mondja Jers Marthának.

- Mindent megteszek, hogy jó legyen neki – mosolyog Martha, amire Jers is halványan elmosolyodik.

Jers még megölel utoljára, majd egy puszit nyomva az arcomra, fájó szívvel, nehezen de lemegy. Ezután visszamentünk az intézetbe, ahol kibontottam a borítékot, amibe egy fénykép volt a bandáról. Jers, Vegas, Ty, Ry, Leo és én meg az öcsém. Mi lehet vajon vele? A képet nézve lassan elkezdenek hullni a könnyeim.

Aznap este Martha elvitt engem az intézet előadására. Mindig szokott lenni ilyen színházi előadás. Kedves, gyermeki színjátékok, amik emlékeztetnek arra, hogy bárhol vagyok… nem vagyok egyedül. Lassan kezdem megszokni az intézetet, mint ha otthon lennék… A műsor után Martha lefektetett aludni, én pedig lassan elaludtam.

Másnap reggel arra keltem, hogy Martha pakolássza a cuccaimat egy táskába.

- Elfelejtetted? Ma mész haza – mosolygott rám, bár láttam rajta, hogy szomorú. Nem akarom itt hagyni… és félek haza menni. Úgy se érdeklek már semmit. – Hívtam egy taxit, így taxival megyünk el hozzátok.

Persze, hogy nem jött el értem senki… nem is tudják, hogy kiengednek, meg ugyan, kit érdekelne?

Ahogy Martha tolt végig a tolószékbe az intézet folyosóján a szemem könnybe lábadt. Utoljára megyek itt végig. Hiányozni fog, főleg Martha… Ahogy ezekbe belegondolok a szívem, összeszorul. Nem akarom itt hagyni… ez már hozzám nőtt, itt kellek az embereknek, törődnek velem… Ahogy ezen gondolkodom Martha kinyitja a kaput és kitol, hirtelen megcsap a meleg fuvallat. Felemelve a fejem nem hiszem el, amit látok.

- Szia kislány – mosolyog rám Jake széttárva a karjait a többiekkel mögötte. Mind itt vannak… Jinxx, Sammi, Ashley, CC, az öcsém, Ty, Ry, Leo, még Vegas is… és Andy is.

Nehéz nem észre venni, hogy mindannyijuk arcáról a sokkot lehet leolvasni, ahogy meglátnak engem, persze próbálják takarni. Mindenki szíve összeszorul, látva, hogy mi lett belőlem. Főleg, hogy tolószékbe vagyok…

- Texas! – kiált fel Martha nagyra nyílt szemekkel, ahogy lassan próbálok felállni a tolószékből, majd nehezen de sikerül. Martha elkapja a kezem és segít megállni a lábaimon. Intek neki, hogy megpróbálom magamtól.

A többiek mind ugrásra készen néznek, hogy elkapjanak, ha esek. Lassan csoszogok oda hozzájuk, odaérve pedig mindenki megölel, majd ahogy elengednek, hirtelen összecsuklanak a lábaim és Andy kap el…

Andy P.o.V

Amint meglátom a húgom a tolószékbe egyszerűen, lesokkolok. Alig ismerem meg… szörnyen néz ki… mi történt vele? Megbántam, hogy Julietre hallgattam… Ő tanácsolta, jobb lesz Texasnak itt, mert, már megváltozott és a sokk kikészítette, meg hogy közveszélyes… Istenem mit tettem.

- Szia kislány! – tárja szét a karjait mosolyogva Jake.

Amint Tex meglát minket tisztán le lehet venni az arcáról, hogy nagyon meglepődik és el se hiszi, hogy igaz-e amit lát. Istenem mi történt az én húgommal…

- Texas! – kiált fel a mellette álló nő aggódva, ahogy a húgom próbál felállni a tolószékből.

Szemeimbe könnyek gyűlnek, ahogy nézem húgomat, amint lassan feláll a tolószékbe, majd lassan elindul felénk… egyedül. Reménykedve nézem, nehogy elessen, és ugrásra készen állok. Amint ideér hozzánk, mindenki szorosan megöleli, ahogy lazulnak az ölelés Texas hirtelen, összecsuklik én, pedig odalépve kapom el. Ránézve nem tudok mit mondani csak egyszerűen, kitör belőlem a sírás, és térdre rogyok ölembe a húgommal, akit szinte ölelni alig tudok, olyan vékony…

- Bocsáss meg kérlek… - zokogom őt ölelve, mire ő lassan vékony kis kezeit a hátamra rakva simogat meg.

- Nem tud beszélni… - mondja a hölgy odaérve hozzánk. A húgomra nézek, és egyszerűen nem fogom fel, hogy mi történt.

Miután valamennyire lenyugodtam segítettem felállni Texasnak, majd a kocsiba ültetve hazamentünk, én pedig ragaszkodtam, hogy Martha is jöjjön. A húgomat felvittük a szobájába ahol a haverjai vigyáznak rá. Amint kettesbe voltam Marthával félre hívtam.

- Mi történt a húgommal? Kérem… mesélje el – könyörgöm neki.

- Te küldted oda tudnod kéne! – néz rám megvetően.

- De nem tudtam, hogy ez lesz… és sajnos nagy hibát követtem el azzal, hogy nem rá hallgattam, ha nem egy másik illetőre… - mondom, s próbálom visszafogni a könnyeim, amire Martha megenyhül.

- Sok mindenen ment keresztül, az ápolók és doktorok megvetették, mert nem ismerték. Szörnyű körülmények közt volt, és… - csuklik el a hangja Marthának és elfordítja a fejét könnyes szemmel.

- És? – simítok a vállára.

- Az egyik ápoló megerőszakolta… - mondja a szemét törölve, mire én lesokkolok és a hajamba túrok. – Davidnek hívták, de már letartóztatták.

- Értem… Martha el nem tudom mondani mennyire köszönöm, hogy ott volt a húgomnak – mondom megölelve a hölgyet.

- Örülök, hogy végre szerető családba van újra, de ne haragudj, nekem vissza kell mennem. Csak hadd búcsúzzak el tőle – mondja Martha, mire én megmutatom merre van Texas szobájába.

Miután elbúcsúztak még kifele menet Marthát megállítottam.

- Szívesen látjuk önt Martha, ha úgy dönt, hogy eljön – mosolyogtam rá, mire ő elmosolyodott, majd bólintott és elment.

Kimegyek a konyhába, majd iszok egy pohár vizet, hogy lenyugodjak. Jinxx ki jön a srácokkal a konyhába.

- Andy ugye tudod, ha következő látni fogom a kurvádat felpofozom? – ropogtatja meg az öklét Jake.

- Állj sorba – mondja Ashley közönyösen.

- Ráérünk Juliettel később foglalkozni, most örüljünk, hogy hat hónap után visszakaptuk Texast – mondja halkan CC, majd sóhajtva a fejét ingatja. – Nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett…

- Én se… Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ez a húgom. Egy roncs lett belőle… az életvidám szépségből, most egy lelkileg összeroppant lény lett… - suttogom ökölbe szorult kézzel.

Mindet meg fogok tenni, hogy Texas újra az legyen, aki volt…

- Andy valaki keres… - jön be Sammi nem túl vidáman.  

Kiérve a srácokkal, meglátom Julietet. Elszakad bennem minden és odalépve hozzá keverek le neki, egy hatalmas pofont.

- Te kétszínű büdös kurva, takarodj az életemből, és ha még egyszer ide mered tolni a képed esküszöm megöllek! – ordítom idegesen.

- Mi a francról beszélsz?! – sikítja az arcát fogva.

- Elvesztettem miattad a húgomat! Nézd meg mi lett belőle! – mutatok a húgomra és továbbra is ordítozok de már könnyes szemmel.

- Mit keres ez itt? – lepődik meg majd undorodva végig néz a húgomon, mikor is nálam végképp szakad a cérna és szó szerint kidobom a lakásból.

A húgom könnyes szemmel néz rám, majd lassan lebaktat a lépcsőn, Vegasszal az oldalán. Ahogy odaér hozzám, szorosan megölelem és olyan dolog történik, amire mindannyian szinte lesokkolunk.