Perfect Sky. 3 - Liar

„Miután elszívtam a cigit, bemegyek, a doki pont akkor jön oda hozzánk.

- Andrew Biersack? – néz rám a doki.

- Én vagyok az. Hogy van a húgom? – nézek rá reménykedve, hogy jó hírt fog közölni.

- Attól tartok rossz hírt kell, hogy közöljek önnel…”

* * *

- Mondja, hogy nem… nem lehet – állok fel a gyomrom összeszorult.

- Nem, a húga nem halt meg, de kómába esett… túl sok vért vesztettet – mondja a doktor úr a korlapot nézve.

- Értem… mikor fog felébredni? – nézek rá.

- Nyolc-tíz óra, de lehet egy nap is. Nem tudhatjuk. Sajnálom – csukja be a doki a korlapot, majd elindul.

- Be lehet menni hozzá? – szaladok a doki után, aki bólint, majd megmutatja a kórtermet.

Belépve újra könnybe lábadnak a szemeim amint meglátom a húgomat, ahogy ott fekszik lélegeztetőre kötve a gép, pedig halkan pittyogva, jelezi, hogy a húgom még velünk van. Csendben oda sétálok hozzá, majd sápadt arcára simítok. Úgy néz ki, mint a mesebeli hercegnők, csak, hogy neki itt az élete a tét. Istenem… hogy lehetett ilyen hülye?

- Szörnyű így látni őt… - sétál oda mellém Jinxx és a húgomra néz.

- Eléggé… megölöm azt a rohadékot – szorul ökölbe a kezem.

- Segítünk – mondja Jake.

Ezután ránk telepszik a csend. Néma csendben állunk húgom ágya mellett. Nem tudunk mit mondani és tudjuk, hogy most értelme se lenne.

Egész éjjel bent maradtam a kórházba nem mozdulva húgom mellől. Andyt hazavitettem Ashhel aki nem igazán akart ott hagyni, de a végén beleegyezett. Jake, CC és Jinxx is maradtak velem, még Sammi is bejött, hisz ő is imádja a húgom.  Így öten maradtunk bent a kórházba várva, hogy a húgom felébredjen.

Nem aludtam semmit, ahogy a fiúk se, csak Sammi aludt el Jinxx vállán, de meglepő, hiszen egész napos fotósorozatot nyomott le és Daytonból utazott át Cincinattiba. Örülök  azért, hogy ilyen barátaim vannak. Hirtelen megjelenik egy doki és bemegy a húgomhoz, majd egy jó tíz perc múlva mosolyogva jön ki.

- Felkelt?! – támadom le szegény dokit azonnal.

- Igen – mosolyog rám, én meg kikerülve őt bemegyek.

Amber P.o.V

Mikor felébredek vakító fényeket látok mindenhol, majd egy fehérbe öltözött férfit magam mellett. Lenézve a kezeim bekötözve a kézfejembe pedig infúzió. Túl éltem… Nem akartam túlélni…

- Hol vagyok? – kérdem halkan, beszélni is alig tudok, a kezemet nem bírom mozgatni.

- A St. Mary kórházba. Majdnem meghaltál. Ha pár perccel később hoztak volna be már nem élnél – mondja a doki komolyan. – a bátyád halálra aggódta magát, egész éjjel itt volt, mindjárt beküldöm.

Csak azt ne… inkább altassanak el, a halál is jobb, mint végig hallgatni Andyt. Amint a doki kiment Andy bejött és odasietve hozzám gyengéden megölelt.

- Kérlek ne haragudj… - suttogja. Mi van…? Értetlenül nézek rá. Most komolyan ő kér bocsánatot?

- Sajnálom Andy…

- De miért tetted?! – ül le az ágyamra idegesen.

Nem mondok semmit, csak megvonom a vállam, amivel csak még jobban felhúzom. Nem bírom neki elmondani, hogy úgy gondolom, hogy igaza volt Skynak… egy mihaszna kurva vagyok. Semmire nem vagyok jó és senkinek se kellek…

- Texas, tudni akarom, mi volt az, ami miatt az élete eldobtad volna – simít az arcomra. – Amiért itt hagytál volna.

- Skynak igaza volt… - suttogom, mire Andy mély levegőt vesz és próbálja nem kiadni magából azt a dühöt, ami hirtelen fellángolt benne.

- Bármit is mondott nincs igaza! A rohadt életbe Texas! Nem vagy normális! – vágja hozzám, majd lenyugodva nyom egy csókot a homlokomra. – Belehaltam volna, ha elvesztem az én hugicám. Lehet nem mutatnom, ki de nagyon szeretlek Tex, nálad jobb húgot kívánni se kívánhatnék.

Könnybe lábad a szemem, majd sírva ölelem meg már amennyire a madzagjaim engedik. Nem akartam Andyt bántani soha, és szörnyű szembe nézni a ténnyel, hogy én okoztam neki ekkora fájdalmat és csalódást. Nem mondja, de látom a szemébe, hogy csalódott bennem.

- Mikor mehetek haza? – nézek rá.

- A doki azt mondta, hogy két hétig még itt kell maradnod, amíg a szervezeted regenerálódik, és amíg meg nem erősödsz – sóhajtja Andy szomorúan. – Minden nap bejövök ígérem. Kérsz valamit? Hozzak valamit?

- Leót és Jerst… - suttogom.

- Rendben, majd felhívom őket. Amúgy amíg ők nincsenek itt más látogatóid vannak – mosolyodott el, majd kiment és pár perc múlva az egész BVBvel tért vissza.

- Na, hogy van az én csajom? – ül le mellém Jake vigyorogva mire Andy csak morog én pedig elmosolyodom.

- Egész jól – mosolygok rá. – Csak miattam vagytok itt?

- Nem, én a szexi popsikenőcs színű fal miatt! – vágja rá CC, majd elkezdünk nevetni.

- Persze, hogy miattad te butus – jött oda Sammi, majd leült az ágyam szélére. – De, hogy jutott eszedbe ilyen bolondság?

- Úgy éreztem, hogy nincs értelme élnem… - mondom halkan a takaró gyűrődéseit nézve.

- Bolond vagy… - mondja Jinxx rám nézve. – Olyan hülye vagy, mint a bátyád.

Erre halkan felnevettem, mire Andy hitetlenkedve széttárja a karjait majd elkezd ő is nevetni.

Hála Andynek és a bandának lelkileg rendbe jöttem. Andy addig maradt, amíg a nővér ki nem űzte, majd nem a biztonságiaknak kellett kivinni Andyt. Mosolyogva hunytam le a szemem és lassan elaludtam.

Másnap reggel mikor felkeltem Andy már ott ült az ágyam végénél és mosolyogva nézett rám, mellette pedig egy szőke csaj állt… Juliet. Ez most ugye vicc…?

- Szia – mosolyog rám Juliet. Jaj ez a bájmosoly...

- Szia… - mondom unottan.

- Ugye jól vagy már? – kérdezi aggódva. Istenem ez a színjáték, ha átlátszóbb lenne komolyan, már nem is látszana.

- Igen.

- Jaj Andy édesem hoznál egy pohár vizet nekem, kérlek? – néz Juliet Andyre… ez már készül valamire.

- Persze. Texas, te kérsz? – kérdi Andy rám nézve, mire én megrázom a fejem ő, pedig kimegy. Juliet mosolyogva nézi Andyt, majd miután Andy eltűnt, Juliet elkomorodik és odajön hozzám. 

- Na idefigyelj kis csaj. Ha elmered baszni a hónapfordulónkat Andyvel nagyon megbánod. Elegem van, hogy akárhányszor velem van neked mindig akad valami kibaszott problémád, ami miatt lelép a pasim… Úgy, hogy megmondod neki, hogy pénteken ne jöjjön be, mert jól vagy, mert ha nem akkor a kis dögöd fogja bánni – mosolyog rám, mire bennem felmegy a pumpa, és az infúziót kitépve magamból kimászom az ágyból.

Felkapom a vázát,  ami az éjjeli szekrényen van és hozzávágom Juliethez ami, miatt elkezd vérezni a karja. Persze az, az álszent kurva elkezd sikoltozni azzal, hogy megtámadtam. Erre persze beront Andy meg két ápoló, akik a földre tepernek én meg sikoltozva próbálok szabadulni, mire ők belém nyomnak egy injekciós tűt és hirtelen elsötétül minden…