Perfect Sky. 4 - Lost it all

„Felkapom a vázát, ami az éjjeli szekrényen van és hozzávágom Juliethez ami, miatt elkezd vérezni a karja. Persze az, az álszent kurva elkezd sikoltozni azzal, hogy megtámadtam. Erre persze beront Andy meg két ápoló, akik a földre tepernek én meg sikoltozva, próbálok szabadulni, mire ők belém nyomnak egy injekciós tűt és hirtelen elsötétül minden…„

* * *

Mikor felébredek, megmozdulnék, de nem tudok. Kezeim és lábaim le vannak szíjazva az ágyhoz én, pedig kétségbe esetten nézek körbe. Hol vagyok? Hol van Andy?

- Látom felébredt. Mondja miért támadta meg Miss. Simmset? – hallok egy hangot a jobb oldalamról. Odanézve egy doktor áll kezébe egy mappával.

- Mert megfenyegetett – mondom az igazat, mire a doktor, kérdőn rám néz, irkál valamit, majd elindul kifele. – Hol a bátyám?

- A bátyja elment és a kérésére, amíg fel nem épül, itt fogjuk tartani mind a maga, mind mások testi épsége érdekében – mondja a doktor, majd kimegy.

Ez nem lehet igaz… Andy nem tehette ezt. Ahogy ezen gondolkodom könnyek, szöknek a szemembe és elkezdek sírni. Úgy érzem magam, mint egy száraz falevél melyet megtépett a szél, elsodorta az otthonától és a földre hullva szenved a magánytól várva, mikor kapja fel a szél, s viszi haza…

Ahogy feküdtem a fehér falak közt, kezdtem magamba esni. Napról, napra rosszabb lett az állapotom, míg nem már senkihez se szóltam… olyan voltam, mint egy élő halott. Csak ültem egésznap és bámultam ki a fejembe. Mozogni se bírtam már, tolószékbe vittek engem mindenhova. Elvesztettem minden hitem, és a bizalmamat az emberekbe. Mái napig nem fogom fel, hogy ezt Andy tette… már nem merek bízni senkibe. Elvesztettem mindent az idő múlását se veszem észre… nem tudom, mióta vagyok itt. Hosszú ideje, hogy itt lehetek, mert a lapockámig érő fekete hajam már a derekamat csapdossa. A tükörbe nézve fel se ismerem magam… szemeim vörösek és lila karikásak, arcom beesett, hajam elszálkásodva, összekócolva. Felhúzva a póló tisztán látszanak a bordáim… szörnyen lefogytam… Ki vagyok? Hol van az a lány, aki voltam? Én nem ez akartam lenni…

Nem tudom hány éves vagyok, elmúlt-e már a szülinapom. Nem tudok semmit, csak annyit, hogy egyedül vagyok és mindent elvesztettem. Meg akarok halni… Így nincs értelme élnem… és nem is akarok élni.

- Gyere kislány séta – jön be mosolyogva Martha.

Martha a nővérem. Egy kedves, jószívű, duci nő. Ő az egyetlen, aki ember számba vesz a doktoromon kívül. Úgy érzem, mint ha a második anyám lenne, de hozzá se szoktam szólni. Mindent megtesz értem. Elvisz sétálni a parkba, tudja, hogy az a kedvenc helyem.

Ölbe vesz, majd a tolószékbe ültet és elindulunk ki. Odakint jó idő van, süt a nap, az ég kék, hatalmas bárány felhőkkel. Talán nyár van? Nem tudom… Ahogy ott sétálunk tekintetem egy kislányra téved, aki a Jack Russel terrierjével játszik, hirtelen eszembe jut Snack és elkezdenek folyni a könnyeim. Martha észre véve ezt, zsebkendővel letörli a könnyeim, majd elindulunk a másik irányba.

Régen imádtam az ilyen időt… Kis Andyvel és Sean bácsival mindig ilyenkor mentünk ki a parkba és piknikeztünk. Vajon mi lehet velük? Biztos meg vannak… nem hiányzom senkinek. Nem kellek senkinek…

Egy jó óra múlva Martha úgy dönt jobb, ha visszamegyünk. Miután visszamentünk Martha lefektetett az ágyra, majd ott hagyott az ágyamon egy dobozt, amin szalag volt, azzal, hogy ne érezzem magam egyedül. Miután kiment lassan kinyitottam a dobozt, amibe egy puha teddy mackó volt. Ilyeneket nem szabadott volna a kezembe adni. A szobámba egy matrac volt, egy tripla üveges rácsos ablak és egy kis éjjeli szekrény… Megtiltották, hogy bármi is a kezembe kerüljön. Ahogy a mackót simogattam, elkezdtem sírni. Annyit köszönhetek Marthának, meghaltam volna már az óta, ha ő nem lenne.  Beraktam a mackót a párnám alá, majd visszadőltem a plafont nézve. Olyan hajnal körül nyílt az ajtóm és belépett rajta David. Gyűlöltem őt. Egy fiatal szemét ápoló, aki még lop is. Odajött hozzám, miután bezárta az ajtót és letepert. Próbáltam némán csapkodni, tudta, hogy egy hang nem jönne ki a torkomon. Lekötözte a kezeimet és megtörtént. Miután kiment engem ott hagyott össze kötözve meztelenül, testemen foltokba a spermájának a nyoma a lila foltok felett, amiket ő okozott. Martha talált rám és azonnal jelentette az esetet és Davidet lecsukták. Ezek után még jobban kikészültem.

Még kevesebbet ettem és már kimenni se akartam. Egésznap ültem a tolószékbe az ablak előtt a mackót ölelve, amit Marthatól kaptam. Az ápolók és a doktorok rájöttek, hogy mennyi mindenen mentem keresztül és feloldódtak, megpróbáltak, mindent megtenni azért, hogy jobban legyek. Átköltöztettek egy másik szobába, ami be volt rendezve mindennel, amit régen szerettem, de akkor se volt semmi. Túl mélyek voltak azok a sebek, amik bennem voltak ahhoz, hogy ennyi meggyógyítson…

Pár nap múlva Martha úgy döntött, hogy nem érdekli a makacsságom és kivisz sétálni. Beültetett a tolószékbe és kivitt a parkba újra. A parkba sétálva mesélt mindenről, ami megnyugtatott, viszont ahogy befordultunk a sétányra a szívem összeugrott mikor megláttam, ki van ott…