Thursday, 28 February 2013

Perfect Sky 2. - Out of the blue



Andyt idegesíti, ha éppen nem őket istenítem, vagy éppen nem őket hallgatom, azt pedig nagyon jól tudja, hogy Ronnie hangjától orgazmust kapok. Vigyorogva mentem ki a konyhába ahol Andy egy Piton Professzort megszégyenítő pokerfaceszel nézett rám. Megcsináltam a reggelimet majd bementem a nappaliba, pont akkor kezdődött a Situations.

- SITUATIONS! – ordította az öcsém vigyorogva Ronnieval együtt.

- Are irrelevent now – folytattam az éneklést torkom szakadtából, majd mindketten elkezdtünk röhögni, közbe meg valaki csengetett, amit csoda módján még meghallottam.

Röhögve mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam. Amint megláttam ki az a mosolyom az arcomra fagyott.

- Mit akarsz itt…? – szegeztem a kérdést fagyosan az ajtóba álló illetőnek.”

* * *

- Mit akarsz? – tettem fel a kérdést még egyszer, minden tagom remegett az idegtől és a félelemtől.

Az ajtóba ott állt ő. Fekete pulcsija a fejébe húzva, ajkaiba szokásához hűen ott lóg egy szál mentolos Marlboro. Szemei feketére kihúzva. Ő Sky… Sky Wellington. Róla elfelejtettem mesélni… Nem szívesen emlékszem vissza rá. Két éve egy bulin ismerkedtünk meg és elkezdtünk randizgatni, míg nem megerőszakolt. Én hülye megbocsátottam neki és újra összejöttünk, majd megpróbált újra megerőszakolni, de szerencsére akkor Andy még itthon volt. Egy hétre rá  a suli buli után elkapott és nekem esett mikor ellenkeztem megvert. Ezek után váltottam sulit és az óta nem láttam egészen máig… Amúgy húsz éves és persze Jaime legjobb haverja.

- Beszélni veled… - mondta elfordítva a fejét és kifújta a füstöt.

- Még is miről? – támaszkodtam az ajtó félnek, legszívesebben kiáltottam volna Andynek, hogy jöjjön ide.

- Kettőnkről. Sajnálom, amit tettem. Vissza akarlak kapni – nézett rám, majd eldobta a cigijét és közelebb lépett én, pedig automatikusan hátra léptem egyet. Ezt nem gondolhatja komolyan, megerőszakolt, megvert és most meg azzal jön, hogy vissza akar kapni.

- Nocsak! Még is minek?? Hogy újra megerőszakolj? – mosolygok rá. – Undorító vagy.

- Én vagyok undorító? Akkor te mi vagy? Élősködsz a bátyád nyakán és sírsz , mint egy ribanc utána, ha meg itt van, utálod. Utána meg sajnáltatod magad! Egy mihaszna kurva vagy! - csattant a tenyere az arcomon én pedig könnyes szemmel, fordultam be a házba és vágtam be az ajtót. Sírva rohantam fel a szobámba szinte fellökve Andyt is, aki értetlenül nézett rám.

Andy P.o.V

Drága húgom, hogy bassza az idegeimet kopphangerőn, berakja az Escape The Fate albumot, amire én bevonulok a konyhába, és unott képpel nézek rá. Ő csak vigyorogva szedi ki a müzlijét, majd bevonul a nappaliba, pár perc múlva az öcsém énekelve jön le a lépcsőn én, pedig megunva kedvenc ideggörcseimet kimegyek az udvarra Snackkel játszani. Egy olyan jó negyed óra megunva bemegyek. Hallom, ahogy a bejárati ajtó becsapódik a húgom, pedig sírva rohan fel engem fellökve.

- Mi a… Tex! – szólok utána, de csak a szoba ajtaja csapódását hallom. Hirtelen kopognak a bejárati ajtón.

Ahogy kinyitom az ajtót, ledermedek, és ökölbe szorul a kezem. Mielőtt még meg tudna szólalni a gyerek, felkenem a falra a pólójába markolva.

- Mi csináltál a húgommal te kis köcsög megint? – szorítom a torkát.

- Semmit… - nyöszörgi Sky, vagy hogy a faszomba hívják.

Idegesen elengedem, majd kilököm a kapun.

- Ha még egyszer meglátlak a húgom, közelébe kitaposom a beleidet! – ordítom utána, majd bevágva az ajtót felmegyek a húgomhoz, és óvatosan bekopogok hozzá.  Semmi válasz. Biztos megint nem akar látni senkit.

Miután harmadik kopogásra sincs semmi, bemegyek, de nem találom, sehol ekkor veszem észre, hogy a fürdőszoba ajtaja zárva. Odamegyek és kopogok.

- Tex itt vagy? – kérdem miközbe benyitnék de, kulcsra van zárva belülről. – Tex nyisd, ki kérlek.

Szólongatom még egy ideig, majd mikor már az ötödik szólásra se nyitja ki idegesen töröm be az ajtót, amint beérek, lesokkolok. A húgom eszméletlenül ül a kád előtt csuklóin mély vágások melyekből, ömlik a vér, kezébe meg egy törött tükör darab.

- A büdös kurva életbe! – térdelek oda hozzá azonnal az arcát pofozgatva gyengéden. – Texas hallasz?

- Andy… - suttogja kábán.

- Te idióta! ANDY! – ordítom mire az öcsém, berohan ő is, lesokkol. – Hívd a mentőket azonnal!

Az öcsém hívja a mentőket én meg közbe, próbálom ébren tartani Texast, gyengéden ölelve magamhoz. Hogy tehette ezt ez az idióta?? Én megverem miután rendbe jött, esküszöm… a mentők durván tíz perc múlva megérkeznek. Nézem, amint bekötik neki az infúziót, majd megnézve a pulzusát beszállnak a mentőbe, és szirénázva elmennek. Ha szirénáznak az sose jó jel…

Azonnal beugrok a kocsimba az öcsémmel együtt és száguldok a kórházba, el is felejtve, hogy ma próba van. Beérve a kórházba azonnal megyek a recepcióhoz.

- Elnézést most hozhattak be egy tizenhét éves lányt felvágott csuklókkal. Hol van? – kérdezem idegesen dobolva az ujjaimmal.

- Texas Biersack? – néz rám a monitorról.

- Igen. Hogy van, hol van?

- Hozzátartozója ön a kisasszonynak? – kérdi, húzva az időt én meg felrobbanok.

- Nézze hölgyem, csak mondja, meg hogy van húgom! – mondom idegesen felemelve a hangom.

- A hölgy az intenzíven van. Próbálják stabilizálni az állapotát. Túl sok vért vesztett… - mondja a nő némileg mérgesen az előbbi viselkedésem miatt.

Ahogy ezt meghallom könnyek, szöknek a szemembe, és idegesen ütök a falba. A büdös kurva életbe Texas…

-  Ne haragudjon hölgyem… - mondom a nőre nézve, aki megértően bólintott.

- Üljenek le, kérem – mosolygott rám, majd a székekre mutatott.

Csendben odamentem, majd lerogytam a székre a hajamba túrva. Pár perc múlva elkezdett csörögni a telefonom. Remegve vettem fel.

- Haló…? -  szólok bele halkan.

- Mi van tesó? Fél órája itt kéne, hogy legyél – mondja Jinxx, közbe hallom, hogy  a gitárját hangolja.

- Nem lesz próba. Amber kórházba van… - mondom, miközbe mély levegőt veszek.

- Miért?! Mi történt?! Hol vagytok?? – vágja hozzám a kérdéseket Jinxx hadarva és aggódva. Az egész banda imádja húgomat, és úgy tekintenek rá, mint a saját húgukra.

- St. Mary – mondom, majd Jinxx közli, hogy tíz perc és itt lesznek, s majd lerakom.

Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik. Ez mind az én hibám… ha mindig itt lettem volna neki ez nem történt, volna meg. Annyira sajnálom Texas… Nem veszíthetem el, abba beleőrülnék, tudom, hogy idegesítő néha, de a húgom és szeretem mindennél jobban.

Jinxxék tíz perc múlva ide is értek. Az egész banda becsődült a kórházba.

- Mi történt? – jött oda CC, majd megölelt, amit én viszonoztam.

- Nem tudom pontosan, szerintem az a rohadék Sky csinált megint valamit. Mire felmentem a fürdőbe Tex ott ült a kádnál félig eszméletlenül felvágott csuklókkal… - mondom majd hátra hajtva a fejem, felnézek a neon lámpára felettem, és csak bámulom az égőt.

- Minden rendben lesz – simít a vállamra Ashley leülve mellém. – Amúgy Juliet keresett… - mondja elhúzva a száját. Na igen… a srácok valahogy nem rajonganak a barátnőmért, Julietért. Néha idegesítő de amúgy kedves és elbűvölő és szeret, azért aki vagyok, nem, azért ami vagyok.

- Mi miatt? – nézek rá, majd előveszem a telóm. Három nem fogadott hívás. Mind Juliettől. Ashley megvonja a vállát én meg sóhajtva, felállok, majd kisétálva, számba biggyesztek egy szál piros Marlborót amíg, várom, hogy felvegye.

- Andy! Mi van veled? Hol vagy?! Háromszor hívtalak! Ennyire érdekellek? – kezdett el hisztizni, ami perpillanatba rohadtul nem kellett nekem.

- A húgom kórházba került… - mondom miközbe kifújva a füstöt. Pár pillanatig kínos csend. Juliet soha nem csípte a húgom és ez a legidegesítőbb benne.   

- Értem… akkor bocsi – mondja, majd kinyomja. Felmegy bennem a pumpa, és idegesen a falba baszok egyet. Néha rohadtul fel tudja baszni az agyam, de főleg azzal, hogy nem érdekli, mi van húgommal, most se kérdezte meg, hogy mi történt vagy, hogy jól van-e.

Hogy őszintén megmondjam, néha elgondolkodom, miért is jöttem vele össze. Lehet a srácoknak igazuk, van? Vagy lehet Julietnek van igaza? Túl sok időt töltenék a húgommal? Ajj nem tudok most ilyeneken gondolkodni, csak az érdekel, hogy a doki mit mondd.

Miután elszívtam a cigit, bemegyek, a doki pont akkor jön oda hozzánk.

- Andrew Biersack? – néz rám a doki.

- Én vagyok az. Hogy van a húgom? – nézek rá reménykedve, hogy jó hírt fog közölni.

- Attól tartok rossz hírt kell, hogy közöljek önnel…




4 comments:

  1. Miért pont itt kellett abbahagynod?
    Nagyon király lett. :D
    És várom a kövit :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Mar het fejezet meg van belole de csak kettot raktam fel. Ugy gondoltam, ha majd erdekel valakit akkor majd felrakom a tobbit.

      De orulok hogy tetszik ^^.

      Delete
  2. Engem érdekel.Szóval felrakhatod a többit is :)

    ReplyDelete