Perfect Sky 1. - Goodbye Vegas

- Texas!! – hallok egy mély ideges férfihangot a nappaliból. Fáradtan kullogok le, de amint meglátom az illetőt, fordulok is vissza, és fütyülgetve sétálok fel fele, majd amint kiszúr engem Hamiltont meggyalázó sebességgel, sprintelek a szobámba gyorsan bevágva magam mögött az ajtót, és neki dőlök. – Texas nyisd ki azonnal!

Hátammal támasztom az ajtót, amit nem sokáig bírok miközbe drága bátyám, próbálja rám törni. Úgy érzem magam, mint amikor Saddam Husseint akarta elfogni a katonaság… remélem gránát nincs nála. Ezt így gyorsan átgondolva inkább ellépek az ajtótól, amin hirtelen beesik a bátyám felkenődve a tükrös szekrényem, tessék… 3D-s Black Veil Brides-os levonó és még interaktív is, csak túl sokat pofázik. Hirtelen az emó levonó, lecuppan a tükörrel, és gyilkos tekintettel néz rám. Vajon arra jött rá, hogy a samponját szőrtelenítőre cseréltem ki, vagy arra, hogy lemerítettem a platina kártyáját a Hot Topicba?

- Mit keresett a dalszöveges füzetem a táskádba?! Egésznap kerestem! – esik nekem a füzetet, pontosítva az agyon gyűrött, rágott papírfecnit lengetve, ami valaha pár év tizede még füzet volt.

- Összekevertem a saját füzetemmel! Most akadj ki. Fogadjunk olyan hülye vagy, hogy nem tudod a saját dalszövegeidet – nyújtom ki a nyelvem húzva az agyát. Imádom idegesíteni.

- Te meg vagy olyan hülye, hogy nem tudsz megkülönböztetni egy régi kék füzetet egy új, piros füzettől – mosolyog rám diadalmasan. Na igen… de sajnos legtöbbször ő basz fel engem. – Na légy jó. Ja és ma estére átjönnek a fiúk.

- Óh! Állatkerti vacsora? – vigyorgok rá, mire látom, hogy szinte kezd rángatózni a szemöldöke. Erre már nem mondd semmit, csak kimegy.

Oh azt hiszem elfelejtettem bemutatkozni.  A nevem Texas Diane Biersack, na igen drága édesanyámék nem tudtak jobb nevet kitalálni… bár én már nem csodálkozok azok után, hogy első fiúgyermek után még a másodikat is Andrewnak nevezték el. Igen, igen Andy Sixx vagyis Andy Biersack, a Black Veil Brides fő angyala az én tulajdon bátyám. Nem, mint ha jó magam nem lennék elég a bátyámnak, ott van még az én öcsém, akit imádok. Tizenöt éves  nőcsábász seggdugasz, de imádnivaló. Kis Andy egy az egybe olyan, mint Andy volt fiatalon, mint ha az ikertesója lenne, hat év eltéréssel. Jó magam tizennyolc éves vagyok, pontosítva leszek… jövőre.

A West James Highba járok, de szerencsére most szünet van. Hála az égnek, jó suli meg minden de van pár tahó, akiket nem bírok, közéjük tartozik Jaime Carter. Egy tizennyolc éves faszkalap, aki minden áron meg akar engem fektetni és mit ad Isten, amiért mindig nemet mondok állandóan, szívat és piszkál. Még az se tántorította vissza, hogy első évbe betörtem az orrát, miután letaperolt. A suliba öt ember tart életben. Jersey Carter és Vegas Pitts a két legjobb barátnőm afféle BFF-ek vagyunk, persze a legközösebb bennünk, hogy értelmes név helyett Amerika három híres városának a nevét kaptuk meg. Jersey, New Jersey, Vegas, Las Vegas én pedig ugye Texas. A röhej az, hogy szegény Jersey eleve New Jerseybe született. Na de Jers és Vegas tizennyolc évesek akárcsak én. Vegas amúgy Jake Pitts, a BVB szólógitárosának a húga így is ismertem meg, Jers pedig annak a barom Jaimenek a húga. Nos a másik három illető az Ry, Ty az ikrek és az én Leóm. Ry és Ty azaz Ryan és Tyler tizenkilenc éves ikrek. Ryan két perccel idősebb, mint Tyler amivel szokta is állandóan basztatni szegény öccsét, a két srác olyan, mint ha a pótbátyáim lennének. A két srác közül Tyler meleg, de persze a fele csapatunk biszex. Végül Leo, azaz Leonardo Way, tizenkilenc éves szépfiú Ry és Ty haverja és az én exem. Leo és én egy évet jártunk utána rájöttünk, hogy barátnak jobbak voltunk, de mivel mindkettőnk túl jó volt az ágyba ezért legjobb barátok és alkalmi szexpartnerek vagyunk.

Sean bácsikámékkal és az öcsémmel élek, mivel anyu és apu túl elfoglaltak, ahhoz hogy vigyázzanak ránk és még pesztráljanak is minket, ezért hozzá költöztünk. Andyt szinte alig látjuk, hónapokra fel tud szívódni a bandával. Amikor meg itt van szinte állandóan, veszekszünk, néha már azt kívánom, bár csak ne alapította volna meg a bandát. Annyit változott, hogy az nem igaz, főleg, hogy az egója már lassan akkora lett, hogy nem férek el mellette a szobába, de ez már csak a rocksztár léttel jár. Igazából mái napig imádom. Visszatérve, Sean bácsikám szép kis villájába lakunk, amihez egy hatalmas kert és medence tartozik. A családhoz tartozik még az egy éves Jack Russel terrierem, Snack.

Visszatérve a sztorihoz. Andy megint hat hónap után állított be azzal, hogy egy hétig marad, majd megy vissza L. A-be, ami nem éppen egy köpésre van innen. Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám a jövőbe… bár tudtam volna.

* * *

Este

Ahogy Andy mondta, a fiúk átjöttek este. Jake hozta Vegast is, így mi szépen felhúztunk a szobámba, amik a fiúk „kemény munka” alatt pókerpartit rendeztek.

- Na mi újság csajszi? – huppan le az ágyamra Vegas én, pedig felülve mögé elkezdem simogatni lapockáig érő piros haját. Mindig is hosszú haj fétises voltam, ha meglátok hosszú hajat, akkor rám jön, hogy piszkáljam.

- Semmi. Andy öt nap múlva megy vissza L. A-ba és Isten tudja, mikor jön vissza újra, ergo csak a szokásos – nevetek. – Veled?

- Értem. Semmi, Jake kinyír a gitárjával, lassan már süket leszek, amúgy akárcsak Andy ő is csak egy hétre jött haza. Egy idegesítő fasz de akkor is hiányzik, ebbe az elmúlt pár napba mindent együtt csináltunk, olyan jó volt! – meséli boldogan Vegas, amit örömmel hallgatok, bár belül a szomorúság kezd felfalni. Szeretem Vegast boldognak látni, de a tudat, hogy Andyvel soha nem lesz, olyan kapcsolatom, mint amilyen Vegas és Jake között van, elszomorít.

Irigylem Vegast nagyon. Mindene meg van és tökéletes a kapcsolata mindegyik családtagjával. Anyuékat egy évbe ötször, ha látom, a bátyám, aki nagyon fontos volt nekem szintén alig játszik szerepet az életemben. Sean bácsi és And az, akiket igazán a családomnak hívhatok.

- Viszont van egy rossz hírem. A mamáékkal elköltözünk San Diegóba… - hajtja le a fejét elszomorodva, belém, meg mint ha villám csapott volna. Ez nem lehet igaz…  nem veszíthetem el őt is. 

- Ugye ez csak vicc? – kérdezem könnyes szemmel, mire ő megrázza a fejét, és szemébe könnyek gyűlnek. – Ez nem igazság…

Azzal Vegas szorosan magához ölel és egymás vállán sírunk. Túl sok mindent éltünk át ahhoz, hogy ennyi legyen. Csak én és Jers fogunk maradni… Ry, Ty és Leo mennek egyetemre a jövő héten, mi pedig magunkra fogunk maradni. A közép amerikai trióból most duett lett…

Az utolsó estét Vegas még velem töltötte, majd másnap délután Jake és én vittük ki a reptérre, ahol elváltak útjaink. Sírva néztem amint az egyik legjobb barátnőm gépe, eltűnik a lemenő nap utolsó sugarai közt.

Hazaérve semmihez nem volt kedvem ezért felmentem a szobámba senkihez se szólva és az ágyba feküdve próbáltam nem gondolni arra, ami történt, majd addig-addig feküdtem, hogy a végén átléptem az álomvilág kapuit.

Másnap reggel, amint megkaptam Vegas üzenetét, hogy rendben odaértek, amitől új erőre kaptam és boldogan szálltam lefele a konyhába. Boldog szárnyalásomat a fürdőszoba hófehérre mázolt bükkfa ajtaja szakította félbe, ami sikeresen beküldte az orromat a koponyámba.

- Azt a kurva… - ordítottam fel, ahogy az ajtó pofán baszott.

- Jesszus bocs. Jól vagy? – lépett ki a bátyám a fürdőből, majd elvette a kezem, és az orrom nézte. – Nyugi nem tört el. – állapítja meg ilyen dr. House-os fejjel. Hogy tudja már!!

- E’töni nem tö’t e’ csak bekü’ted a’ kopon’ámba… - mondom idióta hangon, az orrom fogva, mert még mozgatni se tudtam az orromat.

- Bocsi húgi még egyszer – ölel magához szorosan én, meg úgy meglepődök, hogy még a fájó orromról is elfeledkezek. Szorosan hozzá bújok, és úgy ölelem.

Úgy hiányoztak az ölelései. Nem hazudok utoljára talán nyolc éves mikor voltam, akkor ölelt meg. Teljesen leszokott az ilyen dolgokról… na álljon meg a menet. Hát most jöttem rá! Ez akar valamit!

- Mi kéne? – húzódok el tőle.

- Hajlakk - Áhhá! Tudtam…

Sóhajtok, majd szinte hozzá vágva a hajlakkot megyek be a fürdőbe bevágva magam mögött az ajtón. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem, majd leindultam, hogy reggelizzek. Lefelel menet eszembe jutott, hogy kapja be Andy amiért, ilyen köcsög volt. Visszamentem a szobámba majd kezembe véve az Escape the Fate, Dying Is Your Latest Fashion albumot, lementem. Ahogy leértem, beraktam a hifibe és a felszerelt hangfalaknak köszönhetően rendesen dübörgött a ház, ahogy elindítottam a zenét.

Andyt idegesíti, ha éppen nem őket istenítem, vagy éppen nem őket hallgatom, azt pedig nagyon jól tudja, hogy Ronnie hangjától orgazmust kapok. Vigyorogva mentem ki a konyhába ahol Andy egy Piton Professzort megszégyenítő pokerfaceszel nézett rám. Megcsináltam a reggelimet majd bementem a nappaliba, pont akkor kezdődött a Situations.

- SITUATIONS! – ordította az öcsém vigyorogva Ronnieval együtt.

- Are irrelevent now – folytattam az éneklést torkom szakadtából, majd mindketten elkezdtünk röhögni, közbe meg valaki csengetett, amit csoda módján még meghallottam.

Röhögve mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam. Amint megláttam ki az a mosolyom az arcomra fagyott.

- Mit akarsz itt…? – szegeztem a  kérdést fagyosan az ajtóba álló illetőnek.