Perfect Sky 15. - I'm sorry

„Addig nézem a tökéletes szempárt, míg nem valami forróságot érzek az ajkaimon és a szemeim automatikusan lecsukódnak. Ahogy Jake lassan megcsókol a szívem hevesen, kezdd verni, majd lassan kinyitom a szemeim és az édes mosolyával, találom szembe magam. Nem tudok mit mondani, ahogy ő se, de nem is kell, nincs szükségünk szavakra pontosan tudjuk mit akar a másik. Jake újra megcsókol én pedig átkarolva a nyakát viszonzom. Annyira tökéletes minden… Jake, én és egy csók a holdfényben. Annyira romantikus, ahogy ott álltunk a keskeny kis hídon, a holdfénye megvilágítva minket, és a tökéletes ajkai az enyémeken.

Jake és én sokáig elidőztünk a tóparton. Mire észbe kaptunk már hajnali 2 volt. Andy őrjöngeni fog… de kit érdekel? Leszarom…

Körülbelül háromra értünk, haza Andy a nappaliba ült és amint beléptünk a szobába, olyan dolog történt, amire végképp nem számítottam.”

* * *

Amint beléptünk Andy Jakenek esett és behúzott neki egyet. Én pedig azonnal Jake mellé ugrom.

- Mi a francokat képzelsz magadról?! Tudod hány óra van? – ordítja Andy idegesen.

- Andy! – keverek le neki egy pofont. – Állítsd le magad!

- Én?! Nem tudtam mi történhetett veled. A telefonod kikapcsolva, ez a fasz nem vette fel, és hajnali három van! Mi a faszt csináltatok?! – esik nekem.

- Jól éreztem magam! Végre először! Tökéletes estém volt, minden tökéletes volt, de ezt is el kell rontanod! Gyűlöllek! – kiabálom sírva, majd felrohanok a szobámba, és zokogva esek az ágyamra.

Miért kell mindent elrontania?! A születésnapom, a bálom… életem két legfontosabb eseménye, ami többé nem lesz az életbe és mindkettőt tönkre tette… Gyűlölöm.

Ahogy teltek a napok és a hetek, az idő alatt, hogy Andy szabadságon volt, csak még jobban meggyűlöltem. A szerelem, a szeretet, amit valaha iránta éreztem teljesen eltűnt, csak a rideg gyűlölte maradt hátra. Jake-el nem beszéltem lassan egy hónapja, valahogy most őt se akarom. Egyedül akarok lenni, beburkolózva a tudatomba, hogy az egész világ ellenem van. A színek újra beszürkültek, és életem egén borús felhők gyülekeznek. Sokan mondják minden felhőnek ezüst a szegélye… hát ezeket a felhőket már lehúzta az ezüst és a sárban fekszenek a reményeim mellett mélyen eltemetkezve.

Szinte majd nem, hogy kezdődött minden előröl, egy különbséggel. Nem vagdosom magam. Nem ér annyit senki, hogy magamat bántsam és még neki, se akarok fájdalmat okozni, mert nem érdekel, mit érez. Megbántott és összetört, soha nem fogom neki ezt megbocsátani. Legalább is ezt hittem.

Az utolsó napokat rúgták a fiúk a szabadságukból. Ismételten, csak Andy és én voltunk itthon. Ahogy sétáltam lefele a lépcsőn és bementem a nappaliba láttam, hogy Andy kezébe egy gyógyszeres doboz van, amit azonnal el is dugott amint meglátott.

- Mi az? – megyek oda hozzá, majd elveszem a dobozt. A dobozba kék kör alakú tabletták, egyből felismertem mi az. – Andy!! – ordítom idegesen, majd amikor meglátom a vörös szemeit felpofozom.

- Mi bajod van? Azt hittem gyűlölsz – mondja közönyösen, nekem pedig könnybe lábad a szemem. Miattam van… miattam drogozik újra…

- Te idióta – ölelem meg hirtelen zokogva, amire ő szorosan magához ölel. – Bocsáss meg kérlek.

- Istenem Texas te bocsáss meg, mindenért! Egy idióta fasz voltam tönkretettelek újra – mondja a nyakamhoz fúrva az arcát.

- Én tettelek tönkre, miattam drogozol – mondom miközbe már kontrolállhatatlanul sírok.

- Nem… soha nem szoktam le… Mi napig, ha ideges vagyok… ha szar kedvem van… ha elegem van… - mondja, de nem fejezi be csak a dobozra mutat.

- De miért? Andy belehalok, ha valami bajod esik – ölelem szorosabban.

- Én is, ha neked. Ezzel büntettem magam, hogy ekkora fájdalmat okoztam neked. Sajnálom, sajnálok mindent. Csak bocsáss meg kérlek… - néz rám a könnyeim letörölve de én egyszerűen nem bírom abba hagyni a sírást.

A tudat, hogy Andy drogozik, hogy pusztítja magát, a tudat, hogy miattam van… egyszerűen túl sok. Lehet gyűlöltem, de akkor is belehalnék, ha elveszíteném, szeretem mindennél jobban a szívem legmélyén, megpusztulnék nélküle. Néha egy idióta fasz, de a bátyám, mindig mellettem volt, van és lesz, rá mindig számíthatok. Gyerekkorom óta ő az én hősöm, míg kicsi voltam mindig felnéztem rá. Ha nagyok bántottak Andy ott termett, ha akárcsak elszomorodtam Andy ott volt, bármi bajom volt Ő ott volt, ha más nem… ő mindig.

- Te bocsáss meg… - nyögöm a sírás közbe.

- Nincs miért megbocsátanom, te bolond – mosolyodik el, majd az állam felemelve lágyan megcsókol. Amint megérzem ajkai gyengéd érintését, amely oly régóta hiányzott a sírásom abba marad. Óvatosan csókolok vissza, majd elkezdünk hosszan csókolózni.

- Annyira hiányzott ez… - suttogja az arcomra simítva. – Ez, hogy itt vagy velem, hogy az enyém vagy és lágyan csókolsz, hogy a karjaimba tartsalak.

- Nekem is Andy – nézek gyönyörű szemeibe és elmosolyodom. – De azért nem bocsátom meg, hogy majd nem laposra verted a pasim!

- Pasid? Laposra? WTF? – néz rám teljesen értetlenül majd hirtelen látom rajta, hogy leesik neki. – 1. Ő nem a pasid, 2. csak kicsit kapott, 3. remélem, most már elfelejted. Az enyém vagy.

- Andy! Mi az, hogy a tied? Mi az, hogy felejtsem el? Nem vagyok a tulajdonod, sem a csajod, és nem is akarok az, lenni. Túl léptünk egy vonalat, amit soha nem kellett volna, vége van… A bátyám vagy és kész… nem több – mondom halkan, majd felállok és felmegyek.

Muszáj volt megtennem… Én ezt nem bírom, a testvéremmel szeretkezem és a testvérembe voltam szerelmes, ez nem normális.  Miután kicsivel lenyugodtam felhívtam azt az embert akit régóta kellett volna…