Perfect Sky 16. - Jake

„- Pasid? Laposra? WTF? – néz rám teljesen értetlenül majd hirtelen látom rajta, hogy leesik neki. – 1. Ő nem a pasid, 2. csak kicsit kapott, 3. remélem, most már elfelejted. Az enyém vagy.

- Andy! Mi az, hogy a tied? Mi az, hogy felejtsem el? Nem vagyok a tulajdonod, sem a csajod, és nem is akarok az, lenni. Túl léptünk egy vonalat, amit soha nem kellett volna, vége van… A bátyám vagy és kész… nem több – mondom halkan, majd felállok és felmegyek.

Muszáj volt megtennem… Én ezt nem bírom, a testvéremmel szeretkezem és a testvérembe voltam szerelmes, ez nem normális.  Miután kicsivel lenyugodtam felhívtam azt az embert akit régóta kellett volna…”

* * *

- Halló? – szól bele egy álmos hang a telefonba. Észre se vettem, hogy már hajnali négy.

- Szia Jake… - mondom halkan.

- Tex? – hallom a hangján, hogy egyből felébredt. – Szia. Mi újság, rendben vagy? Mi van veled? Aggódtam.

- Nem igazán… - mondom csendben.

- Mesélj, mi a baj? – kérdi aggódva.

- Lehetne, hogy szóba elmondjam…? Mármint… találkozhatnánk? – kérdem halkan, félve a választól.

- Jesszusom, persze!

- Fél óra és ott vagyok – mondom.

- Rendben, de vigyázz magadra. Siess. Szia – mondja, majd lerakjuk.

Azt hittem gyűlölni fog… Mellettem volt és pótolta Andy hiányát, mellettem volt és felvidított én meg se szó se beszéd, ott hagytam és több, mint egy hónap után felhívom hajnal kellős közepén, hogy találkozni akarok vele ő pedig segítségre készen vár… hogy érdemeltem ki őt?

Azzal felöltözök és egy taxit hívva, elmegyek Jakehez. Egy jó negyed óra múlva már az ajtójába állok, és félve bekopogok. Ahogy nyílik az ajtó a szívem a torkomba ugrik, a gyomromba pedig ezernyi pillangó kezdd el repkedni.

- Szia – mosolyog rám, ahogy ajtót nyit. Egy szál bemelegítőbe, és egy atlétába, smink nélkül kicsit hullámosabb hajjal… olyan rég láttam így…

Nem mondok semmit, csak szorosan megölelem könnyes szemmel. Ő meglepődik, majd szorosan magához ölel.

- Gyere be – suttogja, majd mindketten bemegyünk, s a kabátom levéve leülünk a kanapéra. – Mesélj – simítja a hajam a fülem mögé, ahogy mosolyogva néz rám.

Elmesélek neki mindet, ő pedig sóhajt egyet.

- Értem… tényleg azt akarod, hogy vége legyen, vagy csak nem bírod a tudatot, hogy a bátyád az, akivel együtt vagy? – kérdem tőle, bár nem vagyok biztos, hogy tudni akarom a választ.  

- Azt akarom, hogy vége legyen… Andy már kisajátított és egy barom lett. Jobb lett volna, ha ez soha nem történik meg, vagy ha bent maradok a pszihiátrián… - mondom elfordítva a fejem.

- Hülye vagy… tudom, nem sokat számítok, de azért gondolj néha rám is, bár tudom nem érhetek fel Andyhez és csak egy barát vagyok számodra – mondja halkan Jake.

- Te is… Nem is tudnád mennyit számítasz, csak miattad vagyok itt, miattad nem estem depresszióba, mert te itt voltál mellettem – simítok az arcára, majd odahajolok és megcsókolom.

Jake a tarkómra simít, majd hosszan viszonozza a csókom. Elkezdünk hosszan csókolózni, miközbe lassan, lekerül rólam minden ruha darab is itt fekszem Jake alatt.

- Biztos akarod? – suttogja a fülembe, ahogy a nyakam csókolgatja, én pedig végig simítok a gerince vonalán.

- Mindennél jobban – suttogom ő, pedig fölém hajolva hosszan megcsókol, majd óvatosan belém hatol én, pedig a szemem lehunyva felnyögök.

Jake lassan elkezd bennem mozogni én, pedig a hajába simítva, nyögök fel, minden egyes lökésnél. Ez az első alkalom, hogy Jake és én lefeküdtünk. Egyszerűen isteni. Tökéletesen mozog és tudja, minden gyenge pontom. Andyvel soha nem volt ennyire jó. Andy mindig bevadult a végére, Jake pedig egész végig gyengéd és figyelmes volt, olyan, mint még eddig soha senki.

És itt vagyunk több, mint másfél óra eszméletlen szex után. Pihegve bújok Jakehez akinek gyönyörű, hosszú ében tincsei izzadtságtól gyöngyöző mellkasára, vannak tapadva az arcom mellett.

- Texas… lennél a barátnőm? – kérdi Jake a hajamba simítva.

- Igen – mondom mosolyogva, majd lehunyom a szemem és hallgatom szíve ritmikus dobbanását, amire lassan el is alszok.

Reggel felkelve az üres ágyra ébredek. Hova tűnt a gitárosom? Kimászva az ágyból felveszem a bugyim, amit nagy nehezen megtalálok a földön heverő szanaszéjjel dobált ruhák között, majd belebújva Jake egyik pólójába kimegyek a konyhába. Szerelmem épp a tűzhely előtt áll és valamit buzgón süt.

- Jó reggelt – lépek mögé, majd hátulról átkarolva, lábujjhegyre állva nyakába puszilok.

- Neked is gyönyörűm – karolja át a derekamat, majd hosszan megcsókol. Annyira finomak a csókjai. – Omlett jó lesz reggelire?

- Tökéletes. Tudsz főzni? – kérdezem az eléggé egyértelmű kérdést.

- Amint látod – mondja nevetve. – Amúgy igen.

Andy még főzni se tud. Épp, hogy egy rántottát el tud készíteni anélkül, hogy felgyújtsa a konyhát, különben ha beszabadul a konyhába abból set the world on fire lesz.

- Akkor te fogsz főzni – nevetek.

- Na persze asszony szeretnéd! – mondja nevetve. – Páros napokon, te páratlanokon én!

- Még jó, hogy ötödike van – kacsintok rá, mire ő drámaian homlokon csapja magát.  

- Kell nekem jártatni a számat.

- Igen – nevetek, majd nyomok egy puszit az arcára és a kávéfőzőhöz lépve elkezdeném készíteni a kávét de, nem akar működni. – Jake a’sszem bekrepált a kávéfőződ. – mondom, ahogy a gombot nyomkodom de semmi.

Jake oda jön, majd mutatja a kávéfőző madzagját, ami nincs bedugva konnektorba.

- Ohh – vakarom a fejem kínosan. Majd, ahogy bedugja, azonnal elkezd főni a kávé.

- Jé! Működik! – mondja Jake tettetett csodálkozással kötekedve, mire én csak meglököm a csípőmmel.

Miután lefőtt a kávé is Jake-el leültünk reggelizni. Reggeli után felöltöztünk, majd jött a nagy kérdés… mit csináljunk.

- Nem kéne bátyádat felhívni, hogy tudja, hogy hol vagy? – kérdi Jake vonakodva.

- Nem… leszarom. Aggódjon, higgye azt, higgye elrabolt a barnamedve! – mondom morcosan, amire Jake elkezd nevetni, és az ölébe húz.

- Ha barnamedve nem is… én igen – kacsint rám, majd nevetve megcsókol.

- Az én farkasom – mosolygok rá, haját a füle mögé tűrve.

- Farkas? Nem Radke vagyok – mondja nevetve -, ez honnan jött?

- Hát a képek 90%án úgy vicsorogsz, mint egy farkas, akit felkértek, hogy a Colgete új arca legyen – mondom, mire Jake bevágja a durcit. – Naaaa…

- A-a – fordítja el a fejét, annyira látszik, hogy megjátssza, de akkor is édes.

- Na Jakey Jake – noszogatom, majd felülve az ölébe elkezdem harapdálni a nyakát, tudom, hogy ez a gyenge pontja.

Egy ideig még ellen áll, majd mikor gyengéden a füle mögötti érzékeny bőrre harapok, feladja, és magához húzva hosszan megcsókol, besimítva pólóm alá.

- Fene abba, hogy ismered minden gyenge pontom – sóhajt nevetve, majd nyom egy puszit az ajkaimra.

Átkarolom a nyakát, majd egy csók csatába kezdünk, mikor csengetnek.

- Ki a faszom ez…? – morogja Jake, majd nem foglalkozva a csengővel csókol engem tovább.

- Ajj inkább kinyitom, mielőtt a csengőben lemerül az elem – morgom, ahogy az illető elkezdi nyomkodni, mint süket a csengőt.

- Küld el bárki is az! – kiabálja utánam Jake.

- Olyat mondj, amit nem tudok – kiabálom vissza nevetve, majd ahogy kinyitom az ajtót és meglátom, ki van az ajtóba a mosoly az arcomra fagy.