I'm sorry guys...

Ahogy mondtam ezek előtt befejezem a ficc írást, túl sok ez nekem és elegem van, hogy senkinek se vagyok elég fontos. Mostantól ez a blog a személyes blogom lesz... ha akarjátok nézzétek, vagy töröljetek a követésből. Sajnálom és bocsánatot kérek mindenkitől.

Pluszba ez nekem sok... túl sok sztorim van nem tudom őket folytatni... kértelek titeket, hogy társírót keresek, segítsetek, de semmi csak a nyaggatás hogy mikor lesz új rész. Ne értsétek félre, örülök, hogy tetszik és nagyszerű olvasók vagytok, de én ezt a strapát nem bírom... ha esetleg valaki jelentkezik társírónak, akkor folytatom, de így nem tudom, egyedül nem...

Sajnálom.

*int* Au revoir.

Perfect Sky 17. [UTOLSÓ] - Everything just fine... I guess

-->

Csak figyelmeztetek mindenkit, hogy NEM lesz több... befejeztem mindet, kész vége.

„Átkarolom a nyakát, majd egy csók csatába kezdünk, mikor csengetnek.

- Ki a faszom ez…? – morogja Jake, majd nem foglalkozva a csengővel csókol engem tovább.

- Ajj inkább kinyitom, mielőtt a csengőben lemerül az elem – morgom, ahogy az illető elkezdi nyomkodni, mint süket a csengőt.

- Küld el bárki is az! – kiabálja utánam Jake.

- Olyat mondj, amit nem tudok – kiabálom vissza nevetve, majd ahogy kinyitom az ajtót és meglátom, ki van az ajtóba a mosoly az arcomra fagy.”

* * *

- Te ki vagy? – mér végig engem Ella, Jake ex barátnője egy megvető nézéssel.

- Jake barátnője… - felelem összefonva a kezem a mellkasomon.

- Na persze… Mit keres rajtad a pasim pólója? – kérdi szinte már hisztérikusan. Na igen úgy döntöttem, hogy Jake pólóját veszem ma fel.

- Az, ex-pasid esetleg. Mit akarsz egyáltalán? – kérdem kissé idegesen. Kezdd idegesíteni ez a nő, de főleg a tudat, hogy több, mint egy évet volt együtt Jake-el.

- Jöttem meglátogatni a pasimat – lök el engem félre, majd bemegy, bennem pedig felmegy a pumpa.

- Jake? – nézek a gitárosra kérdőn, aki kb. ugyanolyan pillantást vet Ellára, mint mikor én amikor megláttam.

- Mit keresel itt? – néz komoran Jake Ellára.

- Jöttem intézni a válási papírokat, de látom még el se váltunk, de te már be is szereztél egy kurvát - mondja Ella mosolyogva, én meg szinte lesokkolok. Válási papírok? Ezt Jake nem is említette.

Sarkon fordulva hagyom ott őket és visszamegyek a hálóba, ahol felkuporodom az ablakba és bambulok kifele. Egy jó negyed óra múlva hallom, ahogy Jake bejön, de nem foglalkozok vele.

- Gyönyörűm… - lép oda hozzám és az arcomra simít.

- Miért nem mondtad? Hogyan versenyezhetnék én vele? Gyönyörű, és hozzád való – mondom még jobban összehúzódva. Bármennyire is idegesítő Ella, be kell vallani gyönyörű, meg se tudnám közelíteni.

- Minek versenyeznél? A szívem már a tiéd, és lehet gyönyörű… lehet hozzám való, de te sokkal gyönyörűbb vagy és te vagy a tökéletes nekem. Vagy ennyire zavar a tíz év köztünk? – kérdi, mire én ránézek.

- Nem… de akkor is… házas vagy – fordítom vissza fejem.

- Voltam. Nem hiába nem hordom a gyűrűt. Visszatérve, nem mertem mondani… féltem, ha megtudod, nem fogsz velem lenni… - mondja őszintén. – De most intézzük a válást, pár nap és hivatalosan és elválunk.

- Miattam nem kell…

- Ajj Texas! Értsd már meg, hogy nekem csak te kellesz! – mondja kicsit feljebb emelve a hangját, amire összerezzenek, majd sóhajt és visszavált normál hangra. – Ne haragudj, hogy kiabáltam. Miért nem hiszed el, hogy nekem csak te kellesz? 

- Mert annyira tökéletes minden, hogy félek, hogy ez csak egy álom, egy mese… - suttogom, majd Jake az arcomra simít, s lágyan megcsókol. – Akkor te vagy az én mesebeli hercegnőm

Halványan elmosolyodom, majd hozzábújok ő, pedig gyengéden magához ölel.

- Szeretlek – suttogom a mellkasába.

- Én is téged – mondja, majd a fejem tetejére csókol.

Ne sokáig élvezhetjük ezt a nyugodt pillanatot, mert hirtelen megszólal Jake telefonja, amit felvesz és kihangosít.

- Szevasz Jinxx, mi a helyzet? – kérdi a telefont fogva, közbe engem ölel.

- Szia! – köszönök én is.

- A rohadt életbe Jake!  Texas! – mondja Jinxx idegesen mi meg értetlenül, nézünk egymásra.

- Mi van haver? – kérdi Jake értetlenül.

- Andy teljesen bekattant… lassan szétveri az egész stúdiót… őrjöng. Jobb, ha nem mondod meg neki, hogy Tex veled van, mert különben téged fog – mondja Jinxx. – Most mennem kell bocs.

Azzal megszakad a hívás.

- A hülye barom! – mondom idegesen, majd felveszek egy pólót, Jake magára kapja dzsekijét, majd lerohanva a kocsihoz elmegyünk a stúdióba.

Beérve CC, Jinxx és Ash odakint állnak.

- Hol van? – kérdem a fiúkra nézve.

- Odabent, de jobb, ha nem mész… - CC be se tudja fejezni a mondatát én már bementem.

Andy az összetört tükör előtt áll zihálva. A próbaterembe a gitárok darabokra törve és a székek felborítva. Mi a franc történt itt…?

- Andy… mi folyik itt? – kérdem összeráncolva a szemöldököm.

- Hogy mi történik? Hogy mi történik?! Az, hogy a húgom közli velem, hogy már nem kellek neki és már az nap eltűnik, hogy más ágyába fetrenghessen – vágja hozzám hitetlenkedő nevetéssel, mire én lekeverek neki egy kibaszott nagy pofont.

- Mit képzelsz magadról?! Tudod, miért hagytalak ott? Mert gyerekesen viselkedsz! Ki akarsz sajátítani! Teljesen megváltoztál, olyan lettél, mint egy hisztis gyerek… - mondom elindulva kifele, mikor Andy hirtelen elkapja a kezem, és a falnak szorít. – Andy!

- Megmutatom ki a gyerekes – sziszegi a foga között, majd emeli a kezét, hogy pofon vágjon, de amint a szemembe néz, leáll. – Istenem… Texas én… én sajnálom.

A hajamba túrok, majd magamhoz ölelem.

- Figyelj Andy… szeretlek, mint a bátyámat, de ami köztünk volt az egy nagy hiba volt. Fel kell fognod, hogy mással vagyok – mondom az arcára simítva.

- Igazad van. Sajnálom Texas – mondja rám nézve, majd magához ölel. – Bocsáss meg.

- Megbocsátok, de most pakoljunk össze - bökök a teremre.

- Nem ártana, basszus a’sszem Jinxx és Jake ki fognak nyírni – mutat nevetve az összetört gitárokra.

- Az meg lehet – nevetek én is, majd elkezdünk összepakolni.

Több, mint egy fél óra alatt rendbe hozzuk a próbatermet, majd szólunk a fiúknak, hogy minden rendben.

- Ash, CC, Jinxx… kimennétek? Szeretnék a bátyámmal és Jake-el négyszemközt beszélni – nézek a fiúkra, akik bólintva kiszállingóznak.

- Miről akarsz beszélni? – néz rám Andy a szemöldökét ráncolva.

- Andy… összejöttem Jake-el – mondom ki, félve, hogy Andy megint át akarja dekorálni a szólógitárosa arcát.

- Hjaj… nem örülök neki,d e legalább olyannal, vagy együtt, akit ismerek. Jake… ha egy hajszála is meg görbül a húgomnak, véged van… halál komolyan mondom, szétverlek és repülsz a bandából – néz Andy gyilkos tekintettel Jake-re, aki meglepő módon állja Andy tekintetét és bólint.

- Soha nem bántanám – mondja Jake, majd magához ölel.

- Na most ezt tisztáztuk, próbálhatnánk? – kérdi Andy nevetve.

- Mivel? – emeli fel Jake a széttört gitárja egyik darabját, amiről csüngnek a húrok, mint vasmacskáról a hínárok, én meg elkezdek röhögni, de nem telik el egy perc a fiúk is röhögnek.

Végre minden rendben van… legalább is azt hittem…

Figyelem! ÚJ SZTORI TERV!

 Új sztorin dolgozom, de nem tudom feltöltsem-e. A story neve: Wild Games, ami Jinxx húgáról, Jerseyről és a Motionless In White gitárosáról, Rickyről szól.

Jersey és Ricky lassan fél éve, hogy titokba vannak együtt, többnyire csak sz*x, de mindezek mellett egymásba vannak zúgva és azt hiszik egymásnak lettek teremtve de, mind ez megváltozik mikor kiderül egy-két dolog mindkettejükről...

De persze lesz benne BVB is rendesen, egy kis Of Mice & Men-el és Blood On The Dance Floor-ral megspékelve.

Ha esetleg érdekel titeket kommenteljétek meg :)

U.i.: Ricky az új férjem imádommegőrülökbelehalokderohadtszexiiiii *-* (L)

Perfect Sky 16. - Jake

„- Pasid? Laposra? WTF? – néz rám teljesen értetlenül majd hirtelen látom rajta, hogy leesik neki. – 1. Ő nem a pasid, 2. csak kicsit kapott, 3. remélem, most már elfelejted. Az enyém vagy.

- Andy! Mi az, hogy a tied? Mi az, hogy felejtsem el? Nem vagyok a tulajdonod, sem a csajod, és nem is akarok az, lenni. Túl léptünk egy vonalat, amit soha nem kellett volna, vége van… A bátyám vagy és kész… nem több – mondom halkan, majd felállok és felmegyek.

Muszáj volt megtennem… Én ezt nem bírom, a testvéremmel szeretkezem és a testvérembe voltam szerelmes, ez nem normális.  Miután kicsivel lenyugodtam felhívtam azt az embert akit régóta kellett volna…”

* * *

- Halló? – szól bele egy álmos hang a telefonba. Észre se vettem, hogy már hajnali négy.

- Szia Jake… - mondom halkan.

- Tex? – hallom a hangján, hogy egyből felébredt. – Szia. Mi újság, rendben vagy? Mi van veled? Aggódtam.

- Nem igazán… - mondom csendben.

- Mesélj, mi a baj? – kérdi aggódva.

- Lehetne, hogy szóba elmondjam…? Mármint… találkozhatnánk? – kérdem halkan, félve a választól.

- Jesszusom, persze!

- Fél óra és ott vagyok – mondom.

- Rendben, de vigyázz magadra. Siess. Szia – mondja, majd lerakjuk.

Azt hittem gyűlölni fog… Mellettem volt és pótolta Andy hiányát, mellettem volt és felvidított én meg se szó se beszéd, ott hagytam és több, mint egy hónap után felhívom hajnal kellős közepén, hogy találkozni akarok vele ő pedig segítségre készen vár… hogy érdemeltem ki őt?

Azzal felöltözök és egy taxit hívva, elmegyek Jakehez. Egy jó negyed óra múlva már az ajtójába állok, és félve bekopogok. Ahogy nyílik az ajtó a szívem a torkomba ugrik, a gyomromba pedig ezernyi pillangó kezdd el repkedni.

- Szia – mosolyog rám, ahogy ajtót nyit. Egy szál bemelegítőbe, és egy atlétába, smink nélkül kicsit hullámosabb hajjal… olyan rég láttam így…

Nem mondok semmit, csak szorosan megölelem könnyes szemmel. Ő meglepődik, majd szorosan magához ölel.

- Gyere be – suttogja, majd mindketten bemegyünk, s a kabátom levéve leülünk a kanapéra. – Mesélj – simítja a hajam a fülem mögé, ahogy mosolyogva néz rám.

Elmesélek neki mindet, ő pedig sóhajt egyet.

- Értem… tényleg azt akarod, hogy vége legyen, vagy csak nem bírod a tudatot, hogy a bátyád az, akivel együtt vagy? – kérdem tőle, bár nem vagyok biztos, hogy tudni akarom a választ.  

- Azt akarom, hogy vége legyen… Andy már kisajátított és egy barom lett. Jobb lett volna, ha ez soha nem történik meg, vagy ha bent maradok a pszihiátrián… - mondom elfordítva a fejem.

- Hülye vagy… tudom, nem sokat számítok, de azért gondolj néha rám is, bár tudom nem érhetek fel Andyhez és csak egy barát vagyok számodra – mondja halkan Jake.

- Te is… Nem is tudnád mennyit számítasz, csak miattad vagyok itt, miattad nem estem depresszióba, mert te itt voltál mellettem – simítok az arcára, majd odahajolok és megcsókolom.

Jake a tarkómra simít, majd hosszan viszonozza a csókom. Elkezdünk hosszan csókolózni, miközbe lassan, lekerül rólam minden ruha darab is itt fekszem Jake alatt.

- Biztos akarod? – suttogja a fülembe, ahogy a nyakam csókolgatja, én pedig végig simítok a gerince vonalán.

- Mindennél jobban – suttogom ő, pedig fölém hajolva hosszan megcsókol, majd óvatosan belém hatol én, pedig a szemem lehunyva felnyögök.

Jake lassan elkezd bennem mozogni én, pedig a hajába simítva, nyögök fel, minden egyes lökésnél. Ez az első alkalom, hogy Jake és én lefeküdtünk. Egyszerűen isteni. Tökéletesen mozog és tudja, minden gyenge pontom. Andyvel soha nem volt ennyire jó. Andy mindig bevadult a végére, Jake pedig egész végig gyengéd és figyelmes volt, olyan, mint még eddig soha senki.

És itt vagyunk több, mint másfél óra eszméletlen szex után. Pihegve bújok Jakehez akinek gyönyörű, hosszú ében tincsei izzadtságtól gyöngyöző mellkasára, vannak tapadva az arcom mellett.

- Texas… lennél a barátnőm? – kérdi Jake a hajamba simítva.

- Igen – mondom mosolyogva, majd lehunyom a szemem és hallgatom szíve ritmikus dobbanását, amire lassan el is alszok.

Reggel felkelve az üres ágyra ébredek. Hova tűnt a gitárosom? Kimászva az ágyból felveszem a bugyim, amit nagy nehezen megtalálok a földön heverő szanaszéjjel dobált ruhák között, majd belebújva Jake egyik pólójába kimegyek a konyhába. Szerelmem épp a tűzhely előtt áll és valamit buzgón süt.

- Jó reggelt – lépek mögé, majd hátulról átkarolva, lábujjhegyre állva nyakába puszilok.

- Neked is gyönyörűm – karolja át a derekamat, majd hosszan megcsókol. Annyira finomak a csókjai. – Omlett jó lesz reggelire?

- Tökéletes. Tudsz főzni? – kérdezem az eléggé egyértelmű kérdést.

- Amint látod – mondja nevetve. – Amúgy igen.

Andy még főzni se tud. Épp, hogy egy rántottát el tud készíteni anélkül, hogy felgyújtsa a konyhát, különben ha beszabadul a konyhába abból set the world on fire lesz.

- Akkor te fogsz főzni – nevetek.

- Na persze asszony szeretnéd! – mondja nevetve. – Páros napokon, te páratlanokon én!

- Még jó, hogy ötödike van – kacsintok rá, mire ő drámaian homlokon csapja magát.  

- Kell nekem jártatni a számat.

- Igen – nevetek, majd nyomok egy puszit az arcára és a kávéfőzőhöz lépve elkezdeném készíteni a kávét de, nem akar működni. – Jake a’sszem bekrepált a kávéfőződ. – mondom, ahogy a gombot nyomkodom de semmi.

Jake oda jön, majd mutatja a kávéfőző madzagját, ami nincs bedugva konnektorba.

- Ohh – vakarom a fejem kínosan. Majd, ahogy bedugja, azonnal elkezd főni a kávé.

- Jé! Működik! – mondja Jake tettetett csodálkozással kötekedve, mire én csak meglököm a csípőmmel.

Miután lefőtt a kávé is Jake-el leültünk reggelizni. Reggeli után felöltöztünk, majd jött a nagy kérdés… mit csináljunk.

- Nem kéne bátyádat felhívni, hogy tudja, hogy hol vagy? – kérdi Jake vonakodva.

- Nem… leszarom. Aggódjon, higgye azt, higgye elrabolt a barnamedve! – mondom morcosan, amire Jake elkezd nevetni, és az ölébe húz.

- Ha barnamedve nem is… én igen – kacsint rám, majd nevetve megcsókol.

- Az én farkasom – mosolygok rá, haját a füle mögé tűrve.

- Farkas? Nem Radke vagyok – mondja nevetve -, ez honnan jött?

- Hát a képek 90%án úgy vicsorogsz, mint egy farkas, akit felkértek, hogy a Colgete új arca legyen – mondom, mire Jake bevágja a durcit. – Naaaa…

- A-a – fordítja el a fejét, annyira látszik, hogy megjátssza, de akkor is édes.

- Na Jakey Jake – noszogatom, majd felülve az ölébe elkezdem harapdálni a nyakát, tudom, hogy ez a gyenge pontja.

Egy ideig még ellen áll, majd mikor gyengéden a füle mögötti érzékeny bőrre harapok, feladja, és magához húzva hosszan megcsókol, besimítva pólóm alá.

- Fene abba, hogy ismered minden gyenge pontom – sóhajt nevetve, majd nyom egy puszit az ajkaimra.

Átkarolom a nyakát, majd egy csók csatába kezdünk, mikor csengetnek.

- Ki a faszom ez…? – morogja Jake, majd nem foglalkozva a csengővel csókol engem tovább.

- Ajj inkább kinyitom, mielőtt a csengőben lemerül az elem – morgom, ahogy az illető elkezdi nyomkodni, mint süket a csengőt.

- Küld el bárki is az! – kiabálja utánam Jake.

- Olyat mondj, amit nem tudok – kiabálom vissza nevetve, majd ahogy kinyitom az ajtót és meglátom, ki van az ajtóba a mosoly az arcomra fagy.